CSIKCSOMORTAN

 A székelyek

LEIRÁS:  A székelyek egy ősi magyar népcsoport, mely a középkorban nemesi kiváltságokkal rendelkezett, s amely a 13. századtól kezdve külön rendi nemzetet alkotott. Elsősorban az Erdély délkeleti részén található Székelyföldön élnek, de székelynek vallja magát a Brassótól Nagyszebenig húzódó, ún. Szászföld magyarajkú lakosságának nagy része is.

További csoportjaik a kivándorolt székelyek:
bukovinai székelyek, akik az 1764-es „madéfalvi veszedelem” után menekültek Bukovinába, ahonnan a 19. és 20. században visszatelepítették őket Dévára, Délvidékre, majd Érdre és Tolna megyébe (lásd: dévai székelyek, dunántúli székelyek),
Magyarország egyéb részein, Nyugat-Európában, Amerikában, Ausztráliában stb. élő székelyek.

A trianoni békeszerződés előtti Magyarországon – elsősorban a középkorban – Erdély területén kívül éltek székelyek a Dunántúlon és a Felvidéken[1] is, amit XII. századi oklevelek is tanusítanak. Anonymus majd Kézai Simon krónikája is megerősíti, hogy a székelyek a magyarok honfoglalása előtt már a Kárpát-medencében élnek.

Eredetük 
A székely nép eredete sok vitát kavar mind a tudósok, mind pedig maguk a székelyek között. Egy népszerű elmélet szerint harcos törzsektől származnak, akiket a magyarok telepítettek Székelyföldre, a keleti határ őrzésére, hogy megvédjék az országot a tatárok és egyéb, kelet felől fenyegető népek támadásától. A különféle elméletek szkíta, hun, gepida, avar, bolgár és kabar eredetet vallanak, a legtöbb székely pedig szigorúan magyarnak vallja magát. Egyesek szerint a székelyek mindig is magyarok voltak, s a kulturális eltérések oka mindössze a hegyvidéki elszigeteltségben keresendő.
A hun eredet 

1. A székelyek között elterjedt legismertebb monda szerint a székely nép annak a háromezer hunnak a leszármazottja, akik Attila halála után Csaba királyfi vezetésével, egy vereséget követően a Csigle-mezejére vonultak vissza. Az 1740-ben felfedezett, török nyelvű Tarih-i Üngürüsz – Magyar történet – a következőket írja: „444-ben az említett Attila király a nemcse tartományokat dúlta fel, de közben Szikamberija nevű városban százhuszonnégy éves korában [!], királyságának negyvennegyedik évében a sors kifárasztotta és meghalt. Két fia, Csaba és Aladár között a királyság öröklése miatt viszály támadt, és a madzsar nép két pártra szakadt. A két királyfi pártja között végül is harcra került a sor. Olyan csata kezdődött, amilyent eddig senki sem látott, és egymást úgy lekaszabolták, hogy azt elmondani sem lehet. A madzsar nép többsége elpusztult. Csaba királyfi seregéből az öldöklés után mintegy tizenötezer madzsar maradt, akik elhagyták Madzsarisztánt, és visszatértek ősi hazájukba, a Nagy Sztyeppre (Dest-i Kebir). Aladár királyfi pedig a csatában elesett, seregének maradványai, az öldöklés után mintegy háromezer madzsar, Erdel országának egy részébe húzódott, és letelepedett. Azután a madzsar nevüket is megváltoztatták, és a szekel nevet vették fel. Mindmostanáig az erdeli madzsarokat szekeleknek nevezik.”

2. Kristó Gyula a székelyeket a kazárok és magyarok szomszédságában lakó eszkilek utódainak tartotta, akik a magyarság segédnépeként a honfoglalás során érkeztek a Kárpát-medencébe.

Anonymus Gesta Hungaroruma szerint a székelyek a magyarok bejövetelekor már jelen voltak a Kárpát-medencében, és a mai Csongrád megye területén ugyanúgy behódoltak a magyaroknak, mint egyes bolgár vagy macedón törzsek. Az Anonymus tollából született Gesta Hungarorum így ír erről: „Árpád vezér és nemesei közös elhatározással sereget küldtek Mén-Marót bihari vezér ellen… Ezek a szigetről nekiindulva a homokon keresztüllovagoltak, majd a Bőd-révnél áthajóztak a Tisza folyón. Innen továbblovagolva a Kórógy vize mellett ütöttek tábort. Ott a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, Ösbőnek hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal. Sőt Ösbő serege előtt első hadrendként indultak Mén-Marót ellen harcba. A székelyek fiait azonnal elküldték Árpád vezérnek…

--------------------------------------------------------------------------------------------

IRÁSMÓDJUK(RÓVÁSIRÁS):

        SZÉKELY  ROVÁSIRÁS

A ROVÁSÍRÁS TÖRTÉNETE 



A magyar rovásírás a nemzet egyik méltatlanul elfeledett kultúrkincse. Már honfoglaló őseink is használták, de eredete még korábbra nyúlik vissza. Nevét onnan kapta, hogy általában fába (botra), vagy ritkán kőbe vésték, illetve rótták. A rovásból adódik a betűk szögletes jellege, ezeket a jeleket könnyebb volt bevésni, mintha ívesebb betűket használtak volna. Szintén emiatt használták az ún. csoportjeleket és a rövidítéseket. (Lásd. az "Írás szabályai" részben.) Az írás irányultsága (jobbról-balra) pedig abból fakad, hogy könnyebb volt a botot bal kézzel tartani, és jobb kézzel balra haladva írni.

A kereszténység felvételével a pogány szertartásokat, és szokásokat törvényben tiltották meg, és ez a sors várt az addig használt rovásírásra is. Az írott emlékeket központilag összegyűjtötték, és megsemmisítették. Ezzel egyidőben a központi hatalom kérte a pápai egyházat, hogy készítse el a magyar nyelvet leírni képes latin ábécét is, ez viszont évtizedekig elhúzódott, az elterjedése pedig mintegy kétszáz évig. Ezalatt az idő alatt a királyi udvarban latinul írtak, a vidéki közemberek viszont továbbra is a rovásírást alkalmazták.

Alapvetően két változata ismert: az ún. székely-magyar rovásírás és a pálos-rovásírás. A két rovás típus alapvetően különbözik egymástól; míg a pálos íveltebb betűket használ, addig a székely-magyar valódi rúna írás, szögletes betűkkel. Úgy tűnik a pálos-rovásírást nemzetünk türk eredetű népei hozták magukkal, ugyanis az írás igen hasonlít a türk rovásírásra. A nevét onnan kapta, hogy legtovább a Pálos szerzetesek használták, mely rend az egyetlen magyar eredetű keresztény rend.
A pálos-rovásírás különlegesen sok emléke maradt meg Dél-Amerikában. A magyar pálos-szerzetesek ugyanis elfogadhatók voltak a középkorban mind a spanyol, mind a portugál királynak, ezért magyar pálosokat hívtak Dél-Amerika belső részeinek felfedezéséhez és az indiánok megtérítéséhez. Ezek a pálos szerzetesek gyakran barlangokban laktak ott is (hasonlóan a Pilis hegységbeli lakhelyeikhez), és a barlangok falán nagyon sok magyar nyelvű felirat maradt meg. Levelezéseikben, térképek feliratozásánál szintén használták a pálos-rovásírást. Később helyüket jezsuiták vették át, de a közöttük lévő magyar jezsuiták még egy darabig használták titkosírásként a pálos-rovásírást. Az írás iránya a ma használatos latin írásmóddal azonos, tehát balról-jobbra haladt.

Az írás másik fajtája a székely-magyar rovásírás. Az írás ezen módja talán elterjedtebb volt az ősi időkben, ezt bizonyítja, hogy jó néhány betűt jelölő tag sok más ősi írásban is megtalálható. Úgy tűnik a XIII. század folyamán enyhültek az írás ezen fajtáját tiltó törvények, és ekkor a rovásírás, ezen belül is a székely-magyar írásmód újra terjedni kezdett. Azonban erre az időre már kevesen voltak birtokában az írásmód szabályainak, és a kialakult latin írásmódot sem válthatta már fel. A XVI. századra különösen Erdélyben, azon belül is Székelyföld területén újra jelentősen elterjedt olyannyira, hogy egészen a XVIII. századig itt még tanították is az iskolákban. Ekkor szittya-szkíta írásmód volt a neve, csak mostanában hívják székely rovásírásnak.
A Habsburg birodalom mérte a végső csapást az írásmód használatára. Ekkor a magyar mellett a német is hivatalos nyelv volt, és egy harmadik írásmód már túl sok volt az egyszerű közemberek számára, akik ráadásul hivatalos ügyeikben nem is használhatták az ősi írást. Újra, ezúttal végérvényesen elveszett az írás általános jellege. 

Manapság a rovásírás újra terjedőben van, elsősorban a székely-magyar módja. Inkább titkosírásként használják, és egyetemista körökben terjed leginkább, valamint olyan körökben, akik számára az írás a magyarság megmaradásának egyik jelképe. Ezen nacionalistának látszó jellege miatt azonban a hivatalos hatalom nem szívesen áll ki mellette.
A Pálos-rovásírást az újraalakult Pálos szerzetes rend kezdi újra felfedezni.

--------------------------------------------------------------------------------------------

RECEPT:

SZÉKELY KÁPOSZTA

Székely-káposzta

 

Az erdélyi népi konyha remeke - gondolná a beavatlan - holott nincs köze sem Erdélyhez, sem a székelyekhez. Ez a rendkívül népszerű, egyszerű és ízletes étel a múlt század közepén született, és a keresztapja maga Petőfi Sándor vala.

Akkortájt történt, hogy Székely József főlevéltáros betért az egyik pesti vendéglőbe ebédelni… S mivel már meglehetősen késő volt, és a korcsmáros már csak egy fél adag savanyúkáposzta-főzelékkel, és egy fél adag sertéspörkölttel rendelkezett, az éhes vendég ezeket összeöntette. A rögtönzés - ma már mondhatjuk - igen jól sikerült, s miután híre ment az innovációnak, Petőfi - aki szintén a törzsvendégek közé tartozott - legközelebb ugyanezt az ételt rendelte. Ő nevezte el Székely-káposztának.

Hozzávalók:


75 dkg lapocka

1 fej vöröshagyma

só, bors, őrölt paprika

1-1 paprika és paradicsom


1 kg savanyú káposzta

10 dkg szalonna

kömény, egész bors, babérlevél, borsikafű (csombor) és kapor, szükség szerint só

-------------------------------------------------------------------------------------------                                       SZÉKELY HIMNUSZ

--------------------------------------------------------------------------------------------

                                           Székely viccek

Először utazik a székely bácsi a repülőn. Kérdezi a stewardestől:
- Mondja kedves, aztán van-e itt elég ejtőernyő mindenkinek?
- Nagyon ritka, hogy egy repülő lezuhanna, így mi nem tartunk ejtőernyőt!
- Hát a hajók is ritkán süllyednek el, aztán ott mégis mindig van mentőcsónak... pedig gondolom úszni többen tudnak, mint repülni!

A székely utast vesz föl a kocsijára. Ahogy mennek a kanyargós úton, egy kivételesen éles kanyar tűnik fel előttük, de a székely nem fékez, sőt odacsap a lovak közé.
- Fékezzen bátyám, mert kisodródunk!
- Negyven éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem is lassítanak, és be is veszik a kanyart. Nemsokára egy újabb éles kanyar tűnik föl előttük. Az utas megint megszólal:
- Fékezzünk, bátyám, mert itt halunk meg!
- Negyven éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart.
Nem lassítanak, de beveszik ezt a kanyart is. Ezután egy harmadik kanyar is föltűnik, de az utas már nem szól semmit, gondolja, tudja a székely a dolgát. A kanyarnál a kocsi kisodródik, felborul és drabaokra törik. A kocsi roncsai közül egyszer csak kikászálódik az öreg székely, és így szól:
- Negyven éve ezen az úton járok, de ezt a kanyart még sose sikerült bevennem!

- Komám, én kinem állhatom az Andrást.
- Hát én se.
- Miért, te mennyivel tartozol neki?

Székely bácsi rákos lesz. Elmegy a fiával a kocsmába, mondja a haverjainak:
- Hát, már nem sokáig iszogatok köztetek, hamarosan elvisz az AIDS.
A fia csodálkozik, majd amikor indulnak haza, megkérdezi:
- De apám, nem is AIDS-e van, hanem rákja!
- Persze, de így legalább egyik sem fogja összeszűrni a levet anyáddal.

Városi fickó sétál az egyik faluban, és a pályaudvart keresi. Meglát egy székelyt, odamegy és érdeklődik, hogy hány percre van a pályaudvar.
- Hát, ha itt megy az úton egyenesen, akkor kb. 40 perc, de ha kerül egyet és a mező felé megy, akkor csak 25 perc. - Hogyhogy a kerülőúton gyorsabb? - Hát mert ott ki van engedve a bika.

Hajtja a székely bácsi komótosan a szekerét. Egyszer csak lelassít mellette egy kocsi és kiszól a sofőr:
- Bácsi, nem tudná megmondani merre van a makaróni gyár?
- Nem tudom fiam.
A kocsi továbbhajt, a székely bácsi elgondolkozik, aztán utána kiált:
- Jóember, nem a tésztagyárat keresi?
A sofőr örömmel tolat vissza:
- De igen, tudja hol van?
- Dehogy tudom, fiam.

Az öreg székely várja haza a fiát, egyszer csak kopogtatnak. Kérdi az öreg:
- Te vagy az fiam?
Nincs válasz! Kikiabál még egyszer, te vagy az fiam?
Nincs válasz! Harmadszor is kiszól, de mivel nincs válasz, kidobja a baltát. Utána kimegy, hát látja, hogy a fiából áll ki a balta! Kérdi:
- Miért nem szóltál, fiam?
Mire az:
- Hát bólintottam, apám!

Öreg székely bácsi megy az országúton, egyszer csak megáll melette egy Mercedes, kihajolnak az ablakon és megkérdezik a bácsit:
- Hány lóerős a szekér, papa?
- Kettő, hát a tied?
- 320 - mondja a sofőr és nagy gázt adva elhúz.
Pár kilométerrel arrébb az öreg látja, hogy a Mercedes nekiment egy fának. Erre gúnyosan így szól:
- Mi van fiam, szétszaladt a ménes?

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat